Fókuszban

A pénzek jellegzetessége, hogy híven tükrözik koruk eseményeit és hiedelmeit. Az újkor elején, a pestisjárványok idején egy új érmetípus, a „pestistallér” jelent meg az európai pénzverésben. Ezeket az érméket részben a járványok alatt bocsátották ki, mintegy engesztelésül és könyörgésül az Úrhoz a betegség megállítására, részben pedig hálaadásul, a ragály elmúltával láttak napvilágot.

Néhány nappal az után, hogy Németország aláírta a rá nézve végzetesen megterhelő békediktátumot, Ferdinand Foch marsall újságíróknak a következőket nyilatkozta: „Ez nem béke. Ez fegyverszünet húsz évre.” Sajnos neki lett igaza…

A jubileumi forgalmi érmék kibocsátása az antik korból áthagyományozódott a közép- és újkorra is. A magyar pénztörténetben például alkalmanként az újkortól jelentek meg ilyen veretek. Ezek kibocsátása a modern kor felé haladva egyre átgondoltabb, rendszeresebb volt.

Az Antant-terv szerint Magyarországnak el kellett veszítenie területének kétharmadát és lakosságának kétötödét. A Felvidék elszakításával 1,1 millió, Erdély elszakításával 1,7 millió, a Délvidék elszakításával pedig 600 ezer magyar került kisebbségi sorba, a határon túlra. Az ország felszabdalása, a bányák, termőföldek és erdők elveszítése felbecsülhetetlen kárt okozott hazánknak.

1919-ben és ’20-ban Párizs környéki kisvárosokban az I. világháború győztes és legyőzött országainak képviselői között megszülettek azok a szerződések, amelyek sajnos nem tartós békét, csak két évtizednyi fegyverszünetet hoztak Európa számára. A békediktátumok nemcsak kontinensünk térképét rajzolták át jelentősen, hanem pénzügyi-numizmatikai korszakváltást is jelentettek.

Idén 100 éve 1920. június 4-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában az első világháború lezárásaként azt a békeszerződést, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot. A Felvidék elszakításával 1,1 millió, Erdély elszakításával 1,7 millió, a Délvidék elszakításával pedig 600 ezer magyar került kisebbségi sorba, a határon túlra.