„Pestistallérok”, pénzveréssel a járványok ellen
A pénzek jellegzetessége, hogy híven tükrözik koruk eseményeit és hiedelmeit. Az újkor elején, a pestisjárványok idején egy új érmetípus, a „pestistallér” jelent meg az európai pénzverésben. Ezeket az érméket részben a járványok alatt bocsátották ki, mintegy engesztelésül és könyörgésül az Úrhoz a betegség megállítására, részben pedig hálaadásul, a ragály elmúltával láttak napvilágot.
Pénzveréssel a járványok ellen
Az ilyen tallérok, bár valódi fizetőeszközök voltak, nagyon gyorsan zsebben, nyakban hordott amulettekké is váltak, hiszen a betegség valódi okát nem ismervén, az emberek minden fűszálba belekapaszkodtak, amelyről úgy gondolták, hogy segíthet a megfertőződés elkerülésében vagy éppen a gyógyulásban.
A középkorban kialakult zsúfolt és piszkos nagyvárosok, valamint az egyre intenzívebbé váló nemzetközi kereskedelem a pestis mellett természetesen magukkal hozták más pusztító ragályok, a fekete himlő, a kolera vagy tífusz elterjedését is. Ezekről szintén megemlékeztek különböző veretek, így a numizmatikában külön szakterületté vált a Pestilentia in Nummis, vagyis annak tanulmányozása, hogyan jelennek meg a járványok a korabeli fémpénzeken. Ezek az érmék egy még nagyobb numizmatikai ág, a Medicina in Nummis, vagyis a pénzverésben megjelenő orvoslás területéhez tartoznak.
A ragály és a „pestisdoktorok”
A pestist a Yersinia pestis baktérium okozta, amelyet fertőzött rágcsálókról a bolhák vittek át az emberre, ám cseppfertőzéssel is terjedt. Egészen a 19. század végéig gyógyíthatatlan betegségnek számított. A pestis vélhetően a Selyemútnak nevezett karavánúton érkezett a Távol-Keletről a 14. században, a kereskedők ruházatában megbúvó bolhákkal. Az első és egyben legsúlyosabb járványt, amelyet „Fekete halál” néven emlegetnek a krónikák, 1347–50 között okozta Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, amelynek során 75-200 millió ember halt meg.
Mivel ekkoriban semmit nem tudtak e betegség mibenlétéről, legtöbben isteni csapásként élték meg az emberiség bűnei miatt. Volt, ahol vezeklésekkel, volt, ahol babonaságokkal igyekeztek gyógyítani a betegek kétharmadát megölő kórt. Egyedül azon települések jártak jól, ahol egy-egy tudós doktor javaslatára, akik megsejtették a járvány kezelésének helyes módját, vagy éppen babonás félelemből, a városvezetés házi karanténokat rendelt el, vagy a városon kívül helyezte el a megbetegedetteket.
A járvány alatt nagy szerep jutott a városvezetők által kinevezett „pestisdoktoroknak”, akik néha nem is orvosok, csak más tudós emberek, vagy egyszerű földi halandók voltak. Az ő feladatuk volt a „gyógyítás”, ami főként érvágásra, a pestis fekélyeinek piócákkal történő kiszívatására, és a halottak számának naplózására korlátozódott. A pestisdoktorokat nem is eredményességük, inkább félelmetes ruházatuk miatt jegyezte fel a történetírás: nagy fekete köpenyt, kalapot és kesztyűt hordtak, arcukat pedig egy madárcsőrszerű maszkkal védték. A szemüregeket üveg fedte, az álarc csőrében pedig gyógynövények füstölögtek… Tekintve, hogy a betegség cseppfertőzéssel is terjedt, e védőruha bizonyos tekintetben még hatásos is volt. A pestisdoktorok mindig pálcával a kezükben jártak, ezzel tartották távol maguktól a tolakodókat, a betegeket, és ezzel is „vizsgálódtak”.
A pestistallérok szimbolikája
A pestistallérok jelképrendszerének középpontjában a megfeszített Krisztus állt. Általában őt verték az érmék egyik oldalára, mintegy emlékeztetőül az Úr számára, hogy egyszülött fia már feláldozta magát az emberiség bűneinek megváltására, ezért Isten akár fel is hagyhatna alattvalóinak további büntetésével… Egy másik, Istennek már korábban meghozott áldozat, Izsák feláldozásának jelenete is felbukkan az érméken.
Egy másik, pestisjárványok idején visszatérő érmemotívum volt Mózes és a rézkígyó. Egy ószövetségi történet szerint Isten megparancsolta Mózesnek, hogy készítsen egy rézkígyót és egy botra tekerve és a magasba tartva azt, járjon vele a népe előtt azért, hogy a sivatagban vándorló zsidók közül, ha valakit mérges kígyó mar meg, az a rézkígyóra tekintve életben maradhasson. Mivel e rézkígyónak ilyen csodás erőt tulajdonítottak, a motívum felkerült a pestistallérokra is. Mindezek mellett kedvelt érmemotívum volt még Krisztus feltámadása is – egyszóval minden olyan bibliai jelenet, ahol az ember valami módon legyőzi a halált...