Világhódítók és nagy birodalmak
Az ókori világ egyik legnagyobb alakja nem más volt, mint Nagy Sándor, de igazi világhódítóvá akkor vált, amikor a perzsák legyőzése után elhatározta, hogy Indiát is meghódítja. Kr. u. 800-ban I. Károly frank király római császárrá koronáztatta magát, hódításai és reformjai indították el Nyugat-Európa igazi történelmét és a középkort, több európai ország pedig Európa „ősapjaként” tiszteli.
Nagy Sándor, az első világhódító
Nagy Sándor (i.e. 336-323), más néven III. Alexandrosz, látványos hódításai teljesen átformálták az ókori világot. Görögországtól Indiáig új területek kerültek görög uralom alá, s így a görögök lettek a Közel-Kelet urai. Nemcsak lángeszű hadvezér volt, hanem a sors kegyeltje is, minthogy apjától II. Fülöp makedón királytól már egy nagyhatalom trónját örökölte. II. Fülöp kiválóan szervezett hadseregével az egész görög világ meghatározó erejévé vált. Miután i.e. 338-ban legyőzte Athént és Thébát, a legtöbb görög városállam a csatlósa lett, és támogatta a királynak azt a tervét, hogy megtámadja Perzsiát (a mai Iránt). Igen ám, de a nagyhatalmi terveket dédelgető uralkodót váratlanul meggyilkolták.
Ilyen örökséggel lépett trónra az akkor éppen húszesztendős Sándor, aki villámgyorsan és könyörtelenül elfojtotta a király halálakor fellépő, Makedónia ellenes mozgalmakat. Sándor ezután kockázatos lépésre szánta el magát: harmincötezres seregével i.e. 334-ben átkelt Kis-Ázsiába – a mai Törökországba és megtámadta a hatalmas Perzsa Birodalmat, amely sokszorta nagyobb haderővel rendelkezett, mint az ifjú uralkodó. Perzsia megtámadására leginkább a szükség vezette Sándort, hiszen apja komoly államadósságokat hagyott hátra, és a makedón hadsereg fenntartása is nyomasztó terhet rótt az újdonsült királyra. Sándornak égető szüksége volt tehát arra, hogy győzzön, és gazdag hadizsákmányt szerezzen.
Egyiptomba fáraóvá koronázták
A hódító király és serege véres csaták sorozatában őrölte fel a túlerőben lévő perzsa hadat és fokról-fokra foglalta el a Perzsa Birodalom területeit. I.e. 332-ben elfoglalta az addigi Perzsa tartományt, Egyiptomot, ahol fáraóvá koronázták, és a szívai oázisban Ámon főisten fiává is nyilvánították. Nem sokkal ezután a makedón seregek a nagy múltú Babilon ellen fordultak, majd kirabolták és felgyújtották a perzsa fővárost, Perszepoliszt. Sándor megszerezte a hatalmas perzsa királyi kincstárat is, és ezzel végleg megszűntek az apja uralma óta folyamatosan meglévő pénzügyi nehézségek.
Bár halála után birodalma felbomlott, hiszen hadvezérei részekre szabdalták óriási birodalmát, de pályafutása az egész térség történelmére rányomta bélyegét és uralma jól látható hatást gyakorolt a pénzverésre is. A görög nyelv és kultúra tovább élt, nemcsak az egész római korban, hanem jóval azután is, Nagy Sándor alakját pedig a történetírás mellett, a csodás ókori pénzek is őrzik az utókornak.
Nagy Károly, Európa „ősapja”
I. Károly (742–814) édesapja III. Pipin első frank király volt. Egyesek szerint a mai Németország nyugati határán fekvő Aachen vagy Prüm városában, mások szerint a belgiumi Liège-ben született. Anyanyelve a germán egyik változata, az ófrank lehetett, bár egyes nyelvészek meggyőződése, hogy ez Károly születése idejére kihalt, s hogy anyanyelve az ófrancia vagy a holland egy korai változata volt. A történészek abban egyetértenek, hogyKároly népe, a frankok germánok voltak, akik a mai Németország területéről a 4. és a 8. század között települtek be Gallia keleti és északi részére, ami pedig a mai Franciaország területére esik. Itt felvették a kereszténységet és összeolvadtak a galliai latin elittel – így a franciák a frankokat is az őseiknek tekintik.
Nagy Károllyal kapcsolatban csak egy a bizonyos: a hódításainak mértéke. A Frank Birodalom kiterjedésének csúcspontján, vagyis a 46 évig uralkodó Károly halálának évében magában foglalta a mai Spanyolország keleti részét, a teljes Franciaországot, a Benelux államokat, Németországot, Ausztriát, a fél Itáliát és Lengyelország, Csehország és a nyugat-balkáni államok egyes részeit. I. Károly a meghódított területeken egységes jogrendet, egységes pénzrendszert, egységes vallást – a római kereszténységet –, sőt a birodalmon belüli kommunikáció megkönnyítésére az oklevelek, kódexek írásához a kis- és nagybetűket, valamint szóközöket is alkalmazó egységes írásmódot is bevezetett (Karoling-írás). Birodalmának kiterjedését és az államiság kialakulásához szükséges intézkedéseinek sorát látva nem meglepő, hogy annyi modern európai ország – hasonlóképpen, mint mi, magyarok Szent Istvánt – Nagy Károlyt államalapító királyának tekinti.
Mindenki másképp emlékezik a császárra
Ausztriában egy az Untersberg környékén feljegyzett ismert pásztorlegenda szerint, a hegy egyik barlangjában az idős Nagy Károly örök álmát alussza lovagjai társaságában, trónusán ülve, márványasztalnál, és ezüstszakálla már olyan hosszúra nőtt, hogy kétszer körbeérte az asztalt. Százévente néhány percre felébred, egyik ilyen alkalommal egy a hegyekben lakó törpe meg is mutatta a császárt egy pásztorfiúnak…
Nagy Károly történelmi szerepének sokszínűségét jól illusztrálja, hogy míg Ausztriában mondabeli alakként jelenik meg, addig például Franciaország egy ezüst emlékpénzen az ország köztársaság volta ellenére is büszkén hivatkoznak rá „francia királyként”. A mai Andorrát alkotó, a Pireneusokban fekvő falvak lakossága is megemlékezett ezüstpénzzel a királyról; ők akkor kerültek Nagy Károly uralma alá, amikor a frank uralkodó 778-ban átkelt a hegységen, hogy a móroktól elhódítsa a spanyol tartományokat.
Hollandia titulus nélkül, ám a II. világháború utáni Európa jövőjéről határozó 1948-as Hágai kongresszus 40. évfordulójára kibocsátott aranypénzen jelenítette meg „Carolus Magnust”. Belgium ennél is továbbment és az „EU ősatyjának” titulálta Károlyt azon gesztusával, hogy 1987-ben az Európai Uniót létrehozó Római szerződés aláírásának 30. évfordulójáról a római császárt megjelenítő aranypénzzel emlékezett meg.
Németország a Nagy Károly által Kr. u. 800-ban építtetni kezdett, 1200 éves Aacheni székesegyházról nemrég bocsátott ki ezüstpénzt, amelynek érmeképén a császár a németül Mária-templomnak nevezett szentélyt felajánlja a névadó Szűzanyának. Károly római császárrá koronázásának évében tette székhelyévé a német várost, itt halt meg 814-ben, és itt is temették el az általa építtetett kápolnában, amely később hatalmas dómmá nőtte ki magát. Idén az új német 2 eurós emlékpénz Nagy Károly császár előtt tiszteleg, az érme hátlapján a császár monogramja és az Aacheni székesegyház nyolcszögletű terve látható.
A 2023/5 Érmebörze katalógusunk ajánlataiból, többek között, Ön is megrendelheti a Nagy Károly tiszteletére kibocsátott új német 2 euróst (B-202305024 cikkszám), illetve a klasszikusok – emlékpénzeknél most kapható egy 100 drachmás érme melyen Nagy Sándor portréja jelenik meg (B-202305055 cikkszám).
Éljen a lehetőséggel, rendelje meg Ön is a különleges kibocsátásokat!
