A művész már fiatalon vonzódott a katolicizmushoz, de apja lebeszélte a papi pályáról: „te a művészeté vagy, nem az egyházé.” Liszt Ferenc élvezte az életet, utazásai megannyi élménnyel gazdagították, de a mély vallásosság iránti vágy továbbra is élt lelkében. 1857-ben egy ferences kolostorban nyilvánította ki először határozott szándékát, hogy belépjen a rendbe. Végül 1865-ben egy domonkos rendi atya segítségével apát lett. Bár pappá sohasem szentelték, de köteles volt papi ruhát viselni. Soha többé nem zongorázott pénzért.
