A weboldalon cookie-kat(sütiket) használunk, amik segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A weboldal további használatával jóváhagyja a cookie-k használatát.

Forgalmi pénz, emlékpénz, jubileumi forgalmi pénz - Érmegyűjtői kisokos 7. rész

Forgalmi pénz, emlékpénz, jubileumi forgalmi pénz - Érmegyűjtői kisokos 7. rész Bár napjainkban az emberek többsége nem ismeri az egyébként törvényes fizetőeszköznek számító emlékpénzeket, ezek a gyűjtők számára oly kedves érmék nem új keletű találmányok: az ókori görögök, rómaiak már nem sokkal a forgalmi pénzek elterjedése után is vertek emlékpénzeket.

Forgalmi pénzek, érmék

A civilizáció hajnalán az árucserében megjelentek a pénz szerepét betöltő kauricsigák, sótömbök, gyöngyökkel kivarrt indián bőrövek, vagy éppen a fémrudak. Amikor azonban a vas-, a réz- vagy a bronzrudak szerepét átvette a darabolt ezüst és arany, azon csakhamar feltűnt valamiféle verdejegy is, amely a súlyát vagy a valódiságát jelezte. Innen már csak egy lépésre volt a pénzverés. Hogy ki tette meg először ezt a lépést, a felől napjainkban is vitáznak egyes történészek, de a többségük azt állítja, hogy az első forgalmi pénzek kibocsátója Lüdia (ma Törökország területén) királya, a legendákban is felbukkanó Krőzus lehetett. Pénze egy ovális alakú, öntött „lapkára” vert oroszlánfej volt, a sztatér, amelynek anyagát az ún. „elektron”, vagyis az arany és az ezüst természetes ötvözete képezte. Ez az i. e. VI. századi pénz elterjedt az egész Kelet-Mediterráneumban, így az ógörögök is használták, majd átvették a pénz verésének gyakorlatát is.

Mai értelemben a forgalmi érmék a mindennapokban mindenki által használt érmék, melyek a pénztárcákban lapulnak. Természetesen minden pénznemnek van különböző címletű érmesora, más néven forgalmi sora, melyekkel kapcsolatban elvárás és követelmény a könnyű felismerhetőség, a tartósság, kopásállóság, a gazdaságos nagy tömegű előállíthatóság. Ezért ezek ma már jellemzően nem készülnek nemesfémből, hanem legtöbbször a réz, a cink és a nikkel különböző ötvözeteiből. Egy-egy pénznemnek, pontosabban pénzrendszernek motívumában nem változó érméi vannak, de persze van rá példa, hogy időnként mégis megváltozik egy-egy forgalmi érme mérete, anyaga, vagy akár a motívuma is. De ettől eltekintve az évenkénti kibocsátások csak az érméken feltüntetett kibocsátási év számában különböznek rendszerint.

Emlékpénzek, -érmék

A görög érmék anyaga a Peloponnészoszon nagyobb mennyiségben előforduló ezüst lett. Minden polisz saját jelképével – Korinthosz például pegazussal, Athén pedig Pallasz istennő arcképével – verte a drachmáit. Athén azonban, miután a szalamiszi csatában vereséget mért a perzsákra, új pénzt bocsátott ki: nem Athénét, hanem annak jelképét, a baglyot kezdte verni a tetradrachmáira. De ami ennél is fontosabb, a pénzre rákerült a győzelem jelképe, egy olajág is, valamint egy félhold, arra utalván, hogy a szalamiszi győzelem az újhold sarlója alatt született. Ez a pénz tehát a történelem első emlékpénzének is tekinthető! Az „athéni bagoly” az ókor egyik legelterjedtebb fizetőeszközévé vált, évszázadokon át emlékeztetve a pénz használóit a görögök sorsdöntő győzelmére.

Az emlékpénzek leginkább a XIX. század végén, és tömegesen a XX. századtól terjedtek el. Ennek alapvetően két oka volt. Egyrészt a verdei technológia ekkorra jutott el olyan magas fokra, hogy már művészi minőségű kivitelben is képessé vált érméket előállítani, másrészt az egyes kibocsátó országok, uralkodók ekkortól fedezték fel az érmék propaganda, hírvivő erejét. Természetesen már az ókori római császárok is tudták, hogy az érmékre vert uralkodói portré szerte a birodalomban hirdette, hogy ki a császár, sőt isteni jelleget tulajdonítottak maguknak, de egyes események alkalmából veretett érmék, mint emlékpénzek korábban jobbára koronázási érmékként, trónörökös születési érmékként jelentek me, főként a XVII. századtól. Történelmi, politikai események alkalmából vert, kibocsátott érmék csak az utolsó két évszázadra jellemzőek.

Az emlékpénzek, értékük növelendő megtartották nemesfém tartalmukat, lévén ezeket féltve őrzött kincsként, jobbára elzárva tartották, így nem kellett felni, ma sem kell, a használati kopástól. Ez a mai napig így van, a nemesfém anyagtartalom a legjellemzőbb tulajdonsága a mai emlékpénzeknek, de persze ebben is van kivétel, eltérés. Tovább növeli az emlékpénzek értékét a korlátozott kibocsátási szám. Amíg egy forgalmi érméből, még az éven belüli, adott évszámúból is, a készpénzforgalom kielégítése céljából több millió darabot vernek, az évek során több tízmilliót, sőt többet, addig az emlékpénzekből néhány ezret vagy tízezret, nagyobb országok százezret, és csak az emlékezett esemény évében. Tehát az egyes emlékpénzekből több nagyságrenddel kevesebb létezik fizikailag is.

Jubileumi forgalmi pénzek, érmék

A görögöket leigázó rómaiak nemcsak a kultúrát, de a pénzkibocsátási szokásokat is átvették: ők is ráverték saját, de a hellén hitvilágból származó isteneiket a pénzekre. A császárság korában azonban a félistenként tisztelt uralkodók már saját képmásukat tették a pénzekre. Egy idő után többféle azonos értékű, de különböző érmeképű pénz is forgalomba került, mert – ráébredvén a pénz alkalmasságára a politikai üzenetek közvetítésére – a császárok a háborús győzelmeiket vagy azok évfordulóit is megörökítették az újabb és újabb sestertiusokon, aureusokon – ezek viszont már, az eredetijeikhez képest, jubileumi forgalmi érméknek tekinthetők.

Az emlékpénzek kibocsátása és nem ritkán a névértékük vagy a nemesfémértékük feletti áron történő értékesítése a XX–XXI. században egyenesen üzletággá vált a nemzeti bankok számára, hiszen az érmegyűjtők egyre népesebb tábora rajong értük, de vásárolják őket a szuvenírre vágyó turisták, a befektetők, vagy éppen a spekulánsok is. Mindemellett a bankszámlák és bankkártyák korában az emlékpénzek tartják életben a művészi és kulturális értéket képviselő nemesfém pénzek kibocsátásának szép hagyományát.

A mai jubileumi forgalmi pénzeket a forgalmi érmék emlékváltozatainak is nevezik, alappal. Mert rendszerint egy-egy jubileumi forgalmi érme mind méretében, mind anyagában, mind címletoldalában megegyezik a forgalmi érme eredetijével, és csak a hátoldalának motívuma különbözteti meg attól, a hátoldalon jelenik meg a jubileumi esemény, az arra való utalás. A jubileumi forgalmi érmék kibocsátási darabszáma alatta marad a forgalmi érmékének, de jelentősen meghaladja az emlékpénzekét. Tehát tulajdonságai alapján valahol a forgalmi érmék és az emlékérmék között helyezkednek el. Kibocsátási céljuk, hogy népszerűsítsék a numizmatikát, a gyűjtést olyanok, a többség között, akik az emlékpénzeket nem is ismerik, de a forgalmi érmék egy-egy különleges példánya felkelti az érdeklődésüket. Ezért a jubileumi forgalmi érmék idővel gyakorlatilag eltűnnek a készpénz forgalomból, ahol korábban teljes értékű forgalmi érmékként funkcionáltak. Mert elteszik ezeket az emberek emlékbe.

Tartalomhoz tartozó címkék: Az Ön hobbija

Keresés