Közös kibocsátású 2 eurós érme

10 éves az euró

A 17 eurózóna-tagállam azonos érmeképű jubileumi forgalmi 2 eurós kibocsátásával ünnepli a közös európai valuta első kerek évfordulóját, miközben a színfalak mögött Európa vezető gazdasági hatalmai egyelőre nem tudtak megegyezni az euró jövőjét illetően…

Már az ókorban is előfordult, például a Római Birodalomban, hogy kultúrákon és nyelveken átívelő, nagyobb földrajzi területen azonos pénzeket használtak, és szerződésekkel létrehozott monetáris uniót is láttunk már – pl. a Latin Éremuniót a 19. század végén. Azonban egyik sem volt olyan alaposan szabályozott, mint az eurózóna, amely szigorú követelményekhez kötötte a csatlakozást. Azóta kiderült, egyes államok adatokat hamisítottak a bekerüléshez, mások utólag nem tartották magukat vállalt kötelezettségeikhez. A gazdasági világválság 2008-as kitörése óta a közös európai valuta még inkább megmutatta fenntartásának nehézségeit, és egyelőre senki sem tudja, hogy megmentésére mi a megoldás: az eladósodott, rosszul gazdálkodó tagországok „kipenderítése” a valutaunióból, vagy a mindenáron történő megmentésük.

A mégis lenyűgöző számok…

Az eurózóna létrehozása a pénztörténet talán legfigyelemreméltóbb vállalkozása. A számok beszédesen szólnak az „euró-álom” nagyszerűségéről: kontinensünkön a 17 eurózóna-tagország 317 millió lakosa használja a közös fizetőeszközt. További 3 városállam  (Monaco, San Marino és a Vatikán) szerződéssel, még 3 ország (Andorra, Montenegró és Koszovó) egyoldalúan vezette be az eurót, így azt összesen 330 millió ember használja! Az euró az amerikai dollár mellett a legjelentősebb tartalékvalutává és a második legnagyobb forgalmat lebonyolító pénznemmé vált a világon, ugyanakkor a világ legnagyobb összértékben létező valutájává nőtte ki magát!

Ünnepi közös kibocsátások

A fentiekből kiderül, hogy az euró megálmodóinak még akkor is van mire büszkének lenniük, ha a közös valuta néhány év vagy évtized múlva csak egy figyelemreméltó, de balul végződött vállalkozás lesz Európa történetében. A 10. születésnapot tehát – ahogy illik – az eurózóna-tagállamok közös kibocsátású jubileumi forgalmi 2 eurós érmével ünneplik az idén. Ez lesz a 3. alkalom, amikor a 17 tagállam azonos érmeképpel bocsát ki 2 euróst; az első 2007-ben, az EU alapkövének számító Római Szerződés aláírásának 50. évfordulóján, míg a második 2009-ben, az Európai Monetáris Unió létrejöttének 10. évfordulóján volt. Az eurózóna-tagországok kormányai és bankjai ugyanis már 1999 óta euróban számoltak és kereskedtek egymással, 2002-ben „csak” a közös fizetőeszköz készpénzforgalmi bevezetése történt. A 3. kibocsátási alkalom tehát a ropogós euróbankjegyek és bimetál 1-2 eurósok 10. születésnapja lett.

Egy kis euró-numizmatika

A frankfurti székhelyű Európai Központi Bank (ECB) megadta a módját az ünnepi fémpénz kibocsátásának: az érmetervre nyílt pályázatot írt ki, amelyhez az interneten külön honlapot indított. Ezen bárki feltölthette saját pályaművét, majd a pályáztatási időszak lezárulta után a beérkezett 800 (!) pályaműből az ECB szakmai zsűrije által kiválasztott öt legjobb munkára 3 hetes online szavazás indult 2011 májusában. 35 ezer ember adta le voksát a honlapon, a győztes pályamű megalkotója Helmut Andexlinger, az osztrák állami pénzverő egyik hivatásos érmetervezője lett.
A nyertes érmetervet az ECB természetesen nyilvánosan is értelmezte. Az érme közepén elhelyezkedő földgolyón az euró-jel a közös valuta globális jelentőségét szimbolizálja, a körülötte a Föld felszínén látható kis ábrák pedig arra utalnak, hogy az elmúlt évtizedben mi módon érte el az euró ezt a státuszt: a kereskedelem (jelképe a hajó), az ipar (jelképe a gyár), az energetika (szélerőművek), és persze használói, az eurózóna polgárai által (kis emberalakok). Az ECB-székház az eurózóna központi irányításának fontosságát, a különféle stílusú lakóházak pedig a 330 millió különféle nemzetiségű euróhasználó polgárt jelképezik az érmeképen.
Az Andexlinger tervezte 2 eurósból a 17 eurózóna-tagállamban összesen 90 millió darabot vernek. Az érmekép minden ország kibocsátásán közös, a tagállamok csak a nevüket írhatják az érmére a saját nyelvükön és helyesírásuk szerint – ilyenkor azonban érdekes, a köztudatban olyan kevésbé ismert tények kerülnek napvilágra, mint hogy Írország nem angolul, hanem kelta nyelven, „Éire”-ként határozza meg önmagát, vagy hogy a görögök hazájának hivatalos megnevezése valójában nem Görögország, hanem „Hellén Demokrácia”.