Jövőre, történelmünk leghosszabban regnáló uralkodója születésének 195. évfordulóját fogjuk ünnepelni. Ferenc József 68 évnyi uralkodása új korszakot nyitott a kultúrában, a tudományban és a pénztörténetben is. Korának pénzei az osztrák-magyar közös pénztörténet legszebb érmeinek számítanak. A forgalmi pénzek mellett a királyi udvar előszeretettel adatott ki mindenféle dicső alkalomra készült emlékveretet is.

Népünk megtérése nem annyira a hittérítők meggyőző szavainak, sokkal inkább történelmi kényszerűségnek köszönhető. Ám ahogyan nemzeti vezéreink és hőseink példáján is látszik, később a magyarság valóban a keresztény Európa hithű védelmezőjévé vált.

Húsvét közeledtével, az érmegyűjtők számára talán mi sem időszerűbb, mint Jézus és a pénz viszonyáról írni. Cikkünkben megemlékezünk Krisztus sokat idézett intelméről, amelyet az őt tőrbe csalni készülő farizeusokhoz intézett, s néhány szót ejtünk arról is, vajon milyen pénz lehetett az, amelyet a kezében tartott a Megváltó.

A szabadságharc leverése után Ferenc József egyik első intézkedése a magyar pénzek bevonása volt: a keménykezű fiatal uralkodó ezzel is hangsúlyozni kívánta, hogy önálló államiságunk rövid időszaka Világosnál véget ért. Az érmék rejtegetőire szigorú büntetés várt ugyan, de a nemzeti öntudatnak köszönhetően a forradalom pénzei mégis jelentős mennyiségben fennmaradtak.

Nem sok pénz mondhatja el magáról, hogy fél évezreden át volt forgalomban: az ógörög városállam ezüst tetradrachmáját még az athéniek ellenségei is szívesen használták, sőt utánozták és hamisították is…